AzEmigrátor

 - ok, kész vagyok, indulhatunk – mondtam, nem kis várakozással a hangomban, amint kiértem az előtérbe, de nem volt sehol senki. Rendben, gondoltam, biztos elszaladt még valahová a csaj, dolga támadt. Úgyhogy most én telepedtem le egy székre fontos komótosan, amúgy…

  - De hisz ez egy koszos, zsíros olajfúró platform itt az öböl közepén. Ide jöttünk? - Igen, ez a cég főhadiszállása, úgy is mondhatnám a központ. Malajzia és Szingapur között. Nemzetközi vizeken. Először egy szerverfarmnak indult, de mostanra belaktuk. Nem szállsz…

 - Csak egy pillanat, licsi magot kell vennem, egy barátnőm megkért. – kicsit feszélyez ez a szoros emberfogás, amit persze szabad akaratomból vállaltam. Menekülnék, de hamar lehűt a katona.- Ez a Japán Légierő irumai légibázisa, nem hiszem, hogy itt kapna, de…

  Boldog voltam, hogy végre Japánban lehetek. Eddig csupán egy különleges japán munkáscipővel bírtam, amit a Baross utca elején lévő kis japán ajándékboltot vezető bácsikától vettem, aki tisztességgel teljesítette a rendelést. Ja, meg ott volt még egy iskolatáska,…

 Péntek csüggedten bandukolt a Rákóczi úton. Gazdája távollétében egyszerűen fogalma sem volt arról, hogy mit csináljon. Igazából azt sem tudta az Emigrátor hol van, mert ugye az nem szólt neki hová megy és mikor tér vissza, nyilván szokás szerint gőze sem volt neki sem.…

 A repülőterek mindig lenyűgöztek. Még ez a Budapesti is. Sci-fi, időkapu, teleportálás, a váró legalábbis, meg, hogy egy ponton túl már nem tud elkísérni senki, aztán amilyen hirtelen, oly menthetetlenül egy másik világban találom magamat.   Tranzitban vagyok és…

 Mi ez a fékeveszett dörömbölés? Az ajtómon? Kitörlöm az álmot a szememből, igaz, igaz már majdnem tizenegy óra, de akkor is, valami megveszekedett őrült van a lépcsőházban. Mit is csináltam tegnap? Nagyjából semmit, egy KFC-ben csípős csirke szárnyak fölött…

 Kitartó csöngetésre ébredek, a postás az, ami meglepő, soha nem jön föl, sőt levelet sem hoz nekem soha. Alá is kell írni. Átvettem, nyugtázom, igen én vagyok bizonyosan. Elképesztően gyönyörű kis csomag, a csillogó fekete lakk kartonon narancssárga betűk és valami…

  Egyre jobban tisztelem ezt az embert, elképesztő szorgalommal dolgozik és nagyon meglepő dolgokat tesz társaságban...tegnap például a buli végén elkezdte az üres csalamádés üvegekbe tölteni a megmaradt palacsintatésztát, mire valami ideges kis pöcs kivette a keze alól…

Pénteknek neveztem, azt mondta tetszik neki, bár csütörtökön találkoztunk. - Az irodalmi vonatkozás miatt, tudod, Péntek én szeretem az irodalmat - Én is - válaszolta, és olyan arcot vágott hozzá, hogy elhittem. - Miket szoktál olvasni? – reméltem, hogy olyat mond, amit…

 Édesanyámék jóvoltából sikerült bérelnem egy másik lakást, most a Madách téren lakom, semmi felújítás, fák biztonságban, remélem, egyelőre semmi nem borít ki, maradhatunk egy és oszthatatlan, én és a város!  Itt az ideje rátennünk felsértett középső ujjunkat…

 Tavasz volt és végre elköltöztem otthonról. Új címem Szondi utca 93. Egy nagyon kedves körfolyosós kis bérház porolóudvarral, tollasozó kölykökkel és egy jó öles platánfával, ami valami olyan csodálatos szűrőn keresztül engedte be a napfényt a konyhába, amibe…