AzEmigrátor

    Most látszik igazán milyen is egy jó főnök. Áll középen, mutogat, int, vezényel, az események pedig történnek. A fejeket megfelelő, nyilván erre a célra rendszeresített dobozokba teszik, de elpakolják a karóra tűzött koponyákat is. Két katona gödröt ás.…

    Egy tó partján ücsörgök, csicseregnek a madarak és gőzölög a föld. A Nap perzselő sugarai elől az árnyékba húzódtam, csak pihegek, és az jár a fejemben, hogy mi ez az egész, de tényleg, hova keveredtem és hogyan lehetne meglépni innen. Anna megint dolgozik…

    Egy evezős csónakban visznek, valahol talán a karib tengeren, olyan igazi feka bennszülöttek, csont az orrban, fülben, pucérok, és baromira tudnak evezni. Naná, hogy egy kis szigeten kötünk ki. Kilökdösnek a derékig érő vízbe, arccal zuhanok bele, följövök,…

      Négyrét hajtottam a papírt és betettem új felsőruházatom, a kenderkabátka zsebébe. Volt még ott valami. Igen, a pici eldobható mobil, fasza kis japán darab, el is feledkeztem róla. Egyszerű kijelzőjén a kandzsik, de amolyan ismerős elrendezésben, talán…

  Az utolsó lépcsőfok embermagasságban van a zöldre mázolt acélpallók fölött. Sikerül úgy leugranom, hogy nem csapok neszt. Leguggolok a víz mellé, kis bögrét formálok a két tenyeremből és belemerítem az óceánba. Megszagolom, jó sós, kicsit a nyelvem hegyét is…