Pénteknek neveztem, azt mondta tetszik neki, bár csütörtökön találkoztunk.
- Az irodalmi vonatkozás miatt, tudod, Péntek én szeretem az irodalmat
- Én is - válaszolta, és olyan arcot vágott hozzá, hogy elhittem.
- Miket szoktál olvasni? – reméltem, hogy olyat mond, amit én is jól ismerek és velős meglátásaimmal tiszteletet ébreszthetek benne, túl azon a főnöki tulajdonosi tiszteleten, amit alázatosságával már eddig is bizonyított.
- Nem olvasok, talán soha életemben nem olvastam semmit.
- Iskolába azért jártál, nem?
- Jártam és ott olvastam is, hangosan. Azt kérte Gyöngyi néni, a tanítónő. Mindenkinek egy mondatot kellett felolvasnia hangosan. Kiszámoltam melyik lesz az én mondatom és mire rám ért a sor többször kibetűztem…a tanítónő mindig nagyon megdicsért. Akkor azt hittem, ha felnövök ő lesz a feleségem.
Elbambultam. Az utcán ülünk, a Lövőház utcában, gondoltam megiszunk egy sört, addig meg kitalálom, mit is fog Péntek csütörtökön dolgozni. Egy negyven körüli nő tol el épp előttünk egy babakocsit, kezében rádiótelefon: „Igen, most még kiviszem egy órára a játszótérre, aztán végre lefektetem, és akkor neki tudok állni a…” Szegény. Velük megyek kicsit, hát kurvára nem a játszótérre mennek, a kölök, egy cuki kis kislány néha kérdez. „Az a bácsi ótt miért?...Mindjárt!” Ilyen dialógusok zajlanak le köztük, aztán visszaérünk pont a kocsma elé, megkerültük a házat, a gyereket nem kellett kiengedni a babakocsiból, nem futkározott összevissza. Gondolom, nagyon szeret majd olvasni. Csapódik a kocsiajtó, gyerek beszíjazás…ábrándozás…
- Te figyelj, volna egy perced? – kérdezi tőle – valamit akarok neked mondani, nem lesz hosszú. – meg sem várja a választ, kicsit arrébb húzza az osztót, aki csudálatos módon engedelmeskedik. – Szerinted a békáknak nincs ugyanannyi joga eljutni a lakhelyükről az ívó helyükre, mint azoknak az autósoknak a fővárosból a Balatonhoz? Meg kell értened, hogy ők ugyanolyan élőlények, mint te vagy én. Egy különbség van, mégpedig az, hogy ő értük is mi felelünk, ezért kötelességünk úgy építeni a környezetünket, hogy ne sértsük az érdekeiket.
Teljes csönd a kocsmában, egy több éve tartó agresszív retorikának lett ebben a pillanatban vége. Jobbnak látom fizetni. Pénteknek ma még amúgy is ki kell pakolnia egy raktárt, fát kell hordania, nekem írnom kell és szeretnék venni neki egy biciklit, bár bevallom, imponál nekem, ahogy mackós lendülettel lohol mellettem.
Megremeg a zsebem. Egy barátom hív, este kerti sütős párti lesz valahol a Szentkirályi utcában.