HTML

ennyi...

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Fel nagy örömre: megszületett!

2009.05.09. 19:07 3m1

Pénteknek neveztem, azt mondta tetszik neki, bár csütörtökön találkoztunk.

- Az irodalmi vonatkozás miatt, tudod, Péntek én szeretem az irodalmat

- Én is - válaszolta, és olyan arcot vágott hozzá, hogy elhittem.

- Miket szoktál olvasni? – reméltem, hogy olyat mond, amit én is jól ismerek és velős meglátásaimmal tiszteletet ébreszthetek benne, túl azon a főnöki tulajdonosi tiszteleten, amit alázatosságával már eddig is bizonyított.

- Nem olvasok, talán soha életemben nem olvastam semmit.

- Iskolába azért jártál, nem?

- Jártam és ott olvastam is, hangosan. Azt kérte Gyöngyi néni, a tanítónő. Mindenkinek egy mondatot kellett felolvasnia hangosan. Kiszámoltam melyik lesz az én mondatom és mire rám ért a sor többször kibetűztem…a tanítónő mindig nagyon megdicsért. Akkor azt hittem, ha felnövök ő lesz a feleségem. 

Elbambultam. Az utcán ülünk, a Lövőház utcában, gondoltam megiszunk egy sört, addig meg kitalálom, mit is fog Péntek csütörtökön dolgozni. Egy negyven körüli nő tol el épp előttünk egy babakocsit, kezében rádiótelefon: „Igen, most még kiviszem egy órára a játszótérre, aztán végre lefektetem, és akkor neki tudok állni a…” Szegény. Velük megyek kicsit, hát kurvára nem a játszótérre mennek, a kölök, egy cuki kis kislány néha kérdez. „Az a bácsi ótt miért?...Mindjárt!” Ilyen dialógusok zajlanak le köztük, aztán visszaérünk pont a kocsma elé, megkerültük a házat, a gyereket nem kellett kiengedni a babakocsiból, nem futkározott összevissza. Gondolom, nagyon szeret majd olvasni. Csapódik a kocsiajtó, gyerek beszíjazás…ábrándozás…hangoskodás hoz vissza a valóságba, a söröző mélyében egy férfi áll és magyaráz, ütemesen mutogat. „Te figyelj aza baj, aza baj, aza baj, hogy ti nem tudjátok, de…” és elkezd valamit hambalgózni egy autópálya szakaszról? A szakasz először elemelkedik az amúgy állítólag tökéletesen sík területtől, aztán pedig fölötte megy egy teljesen fölösleges felüljáró, valami békákat is említ még, aztán jön megint a számomra kihámozhatatlan, még szerencse, hogy pár napja szembebiciklizett velem a volt gazdasági miniszter és nem tűnt egy csöppet sem gondterheltnek. Legnagyobb megrökönyödésemre Péntek most föláll és teljes nyugalommal, de annál határozottabban megcélozza a fröccsöző fröcsögőt.

- Te figyelj, volna egy perced? – kérdezi tőle – valamit akarok neked mondani, nem lesz hosszú. – meg sem várja a választ, kicsit arrébb húzza az osztót, aki csudálatos módon engedelmeskedik. – Szerinted a békáknak nincs ugyanannyi joga eljutni a lakhelyükről az ívó helyükre, mint azoknak az autósoknak a fővárosból a Balatonhoz? Meg kell értened, hogy ők ugyanolyan élőlények, mint te vagy én. Egy különbség van, mégpedig az, hogy ő értük is mi felelünk, ezért kötelességünk úgy építeni a környezetünket, hogy ne sértsük az érdekeiket.

Teljes csönd a kocsmában, egy több éve tartó agresszív retorikának lett ebben a pillanatban vége. Jobbnak látom fizetni. Pénteknek ma még amúgy is ki kell pakolnia egy raktárt, fát kell hordania, nekem írnom kell és szeretnék venni neki egy biciklit, bár bevallom, imponál nekem, ahogy mackós lendülettel lohol mellettem.

Megremeg a zsebem. Egy barátom hív, este kerti sütős párti lesz valahol a Szentkirályi utcában. 

Szólj hozzá!

Címkék: balaton kocsma péntek bicikli béka babakocsi

A bejegyzés trackback címe:

https://emigrator.blog.hu/api/trackback/id/tr561111838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása