János megmerítette kanalát a bablevesben, sikerült elsőre, egy jó csülkös kolbászos falatot kiemelnie. Friss fehér kenyeret tört hozzá majd kiürítette az első kupica barackpálinkát. A hajnali nap fényei most pásztázták tempós nyugalommal az étkező hatalmas ablakai alatt elterülő várost. Egy darab kenyérbéllel tisztára törölte a tányért, harapott még egy falat erőspaprikát, aztán szép komótosan fölállt és kisétált a kertbe. Jókorát nyújtózott a teraszon, háziköntösét hanyagul a vörösre mázolt padra ejtette, és módszeresen végrehajtotta azt a néhány tornagyakorlatot, amiről szentül hitte, hogy ugyanolyan elengedhetetlenek jó közérzetéhez, mint az a nyalatnyi pálinka, amit legutóbbi vidéki látogatásakor kapott, és szinte minden vidéki látogatásakor, sőt mikor vidéki látogatók érkeznek szintén, szóval a pálinka, ami mindig van és mindig a legtisztább, legtökéletesebb minőség, ugyanannyira. Öccse halála óta meg pláne.

Guggolás, karlendítés, légző gyakorlat.

Elképesztően friss és kellemes itt a levegő gondolta, azon kezdett el tűnődni, hogy mégis mennyivel szívesebben menne most inkább a pilisbe túrázni, esetleg vadászni, minthogy kitegye magát a majd egy napos vonatútnak. Nem volt rosszban a többiekkel, nem, de azok gyakran olyan dolgokat tudtak kiötleni, ami felfoghatatlan volt paraszti ésszel. A gondnok sétált fölfele a kertben.

- Szépjóreggelt! Esetleg később egy parti, még mielőtt elindulna?

- Meglátjuk, meglátjuk.

- Tyúkokat megetessem?

- Ma én fogom.

- Kikészítettem nekik a tápot. Olyan arányban kevertem el, ahogy a Szentágothai professzor úrral le tetszettek egyeztetni.

- Nagyon jó.

- Kíváncsi vagyok tényleg olyan hatalmasak lesznek-e, ahogy a professzor úr mondja.

- Én is.

- Gyönyörű napunk lesz.

- Igen – mondta beleegyezően majd konstatálva a csevegés félreérthetetlen végét elindult a szárnyasoknak kialakított kifutóhoz. Magához vette a tápszerrel töltött vedret, belépett a kisajtón és határozott mozdulatokkal szórni kezdte nekik a mannát. Nagyon élvezte, ahogy megrohanják a különböző fajtájú tyúkok. Komoly gyűjteménye volt főleg tojáshasznú állatokból, de az udvar egy másik pontján ketrecekben volt néhány maláj, egy különösen nagy becsben tartott angol viador és akkor a Mariska kedvencét a japán onagadori dísztyúkot meg sem említettük. Míg a baromfiudvar lakói egymáson átgázolva tülekedtek csipegetni, János egy kosárba szedte a reggeli termést, tizenhét tojást.

A zsákmányt a szakácsnőre bízta, besettenkedett a hálószobából nyíló gardróbszobába, óvatosan, hogy gyengélkedő feleségét fel ne zavarja. Felöltözött, egy könnyű nyári zakót vett csak és nyakkendőt sem kötött az utazáshoz. Ma nem volt kedve társasághoz, a fekete Volga hangszigetelt ablakain sem szűrődött be a kísérő autó szirénáinak vinnyogása.

A nyugati elkülönített várójában már várta őt legnagyobb szerelme az Ezüst Nyíl, a különvonat amivel nemrég a holland királynőt is megutaztatta. A formális üdvözléseket letudta, majd egyenesen a motorvonat kisebbik tárgyalójába ment, és elkezdte lapozgatni a kortárs irodalom a cenzúrán tiltott kategóriába sorolt műveit. Ez volt az egyik kedvenc időtöltése, nagyon szórakoztatták az írók kétségbeesett próbálkozásai, ahogy a legkülönbözőbb álcákat aggattak a fennálló és megingathatatlan rendet kritizáló műveikre. Hatalmasnak és erősnek érezte magát, akár a homokozó szélén futkosó hangyákat figyelő gyermek. A csinnadratta így nyolc egynéhány év után már tökéletesen hidegen hagyta, csak azt vette észre, hogy az ablakon túl távolodik a katonazenekar. Egy fiatal költő bop című versét olvasta

alapelveid alapjai megfeneklenek habcitrom

ernyőjű fuvalmaid fuldokolva fuvalkodnak

dorombosan el-nyúlnak izzadék-vállap apostol

antinumerikus rendszerében füttyögetlek siheder

élesztő paroxizmusában békalencse fedélzet

viaszosvászon lekergülésű felszín

mikor cikória öleb kúszik ágyékod szikesen

megtermő lélegzetnélkülésében fulladj-fel pót-zacc

lé-csöbör meszelt-kereszt meddővéválható cukorszőlő

szürkületévé lehetőségévé gyűjt már kész a kéve

olykor a túlpart az innenső eső-zuhanó súlyos tömeg

hangutánzó-utánzat nélküli aszaltszilva-hang íz nélküli

tudat-fátum-hazugság-misztikus-kapocs-locsolású

más hasonmás mász

s nász dühöng lehetetlen virrasztás

éj veled hercegnő litty-lötty

fuzzy-terápiára járhatnánk személy választónak

vonalak virradati hó-süketséggé gyúrva

engemsem egyetlenem haldoklik

abban a szúlyuggatta tüdővész titok-ránca

apróvad korca csücskén madarak suhognak

reggelinap-szürkületben tömörré válik a vasis

meg-lészen sivatag-fukar csücsörítéssel

nyelvhegyemen a mag 

de hisz ez egy szerelmi költemény konstatálta és megszomjazott. Megnyomta a csöngőt, várt. Megnyomta megint. Semmi. Kinézett hát a kabinok tágassága miatt szűk folyosóra, de ott sem látott senkit, pedig a szabályzat előírta, hogy az ajtaja előtt mindig állnia kell őrnek. Visszament és kikémlelt az ablakon. Épp egy felüljáró alatt robogtak el, amin egy Trabant hajtott át. Ez nem lehet, hiszen mikor az Ezüst Nyíl hasítja át magát időn és téren, minden le kell legyen zárva sőt az egész szárnyvonalon nem járhat ilyenkor senki ember fia. Most először futott át az agyán, hogy talán nem kellett volna olyan nyomatékosan hangot adnia nemtetszésének, amit barátja nyugdíjazása miatt érzett.