HTML

ennyi...

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Hat hektáron lángol a dzsungel Borneón!

2009.06.23. 19:59 3m1

  

 

Egy evezős csónakban visznek, valahol talán a karib tengeren, olyan igazi feka bennszülöttek, csont az orrban, fülben, pucérok, és baromira tudnak evezni. Naná, hogy egy kis szigeten kötünk ki. Kilökdösnek a derékig érő vízbe, arccal zuhanok bele, följövök, kapkodom a levegőt, prüszkölök, valaki csitítgat. Kikászálódok a partra, lándzsával noszogatnak. A homokban botladozom, egy fából tákolt kalyiba felé terelnek. Felmegyek a lépcsőn, kitárul az ajtó, belöknek, elterülök az egyszerű padlón, rám reteszelik az ajtót. Körülnézek, nem vagyok egyedül, a szoba egyik sarkában egy öregember ül felhúzott lábakkal. Kísértetiesen hasonlít az aggkori Kádár Jánosra.

 

Újra hajnal van, fészkelődök a kanapén, a kocsiban. Micsoda álom, nyilván sokat voltam dzsungelben az utóbbi időben. Szívesen visszaaludnék, de erőt veszek magamon és feltápászkodok. Kiszállok a kocsiból, egy tisztáson vagyunk, szemben velem egy takaros kis ház, ilyennek képzeletem mindig az őserdőben szolgáló misszionárius orvosok rendelői. Körbejárom az épületet, a hátsó ablak nyitva van. Hangokat hallok. Anna hangját, valami számomra teljesen érthetetlen nyelven beszél, és mintha dühös lenne. Visszamegyek a ház elülső oldalához, ahol a bejárat is van és behatolok az épületbe.

 

A folyosón vitrinekben, mindenféle emberi maradványok úszkálnak üvegekben. Agyak, szemgolyók. Ez meg mi lehet? Ja, talán egy nyelv. Aztán embriók is vannak, mintha valami biológia szertár volna. Egyre hevesebb üvöltözést hallok a folyosó végi ajtó mögül, aztán egy lövés dörren. Meghúzódok az egyik a tároló mögött. Felcsapódik az ajtó és Anna ront ki rajta, a főbejárat felé siet, nem vesz észre. Egy dobozt lóbál a kezében. Nem tudok úrrá lenni a kíváncsiságomon és bizony bemegyek a szobába. Ahogy sejtettem egy labor. A folyosóhoz hasonló dekorációval, csak éppen itt most friss hús is van, egy kopaszkás rézbőrű emberke fekszik egy kerekes irodai széken, fejéből lassan szivárog a vér a linóleum padlóra. Léptek zaját hallom az ajtó túloldaláról, az egész helyzet annyira bizarr, nem tudom most mit tegyek? Én ugyebár nem húztam ki Annánál a gyufát, de ez azért mégis csak egy új oldala, amit most kénytelen voltam megismerni. Az ablakhoz rontok, megpróbálom kipréselni magam rajta, már majdnem sikerül, mikor éles szúrást érzek a combomban, mintha megharapott volna valami. Kipottyanok a másik oldalon, de nem tudok mozogni, a lábaim nem engedelmeskednek, és a kezeim sem. Szép nyugodtan érkezik a ház oldalához a gyilkos csaj. Kedvesen felültet és a falhoz támaszt.

 

-Ezt nem kellett volna látnod.

-Miért? Miért kellett megölnöd?

-Veszélyeztette a tervet.

-Mivel? És miféle tervet, de tényleg?

-Kapzsi volt, pedig előre bocsátottuk, hogy kizárólagosságot akarunk. Azért választottuk eredetileg, mert nagyon jó szakember, a Palo Mayombe vallás papja. Igazi vuduguru. Nem gondoltam volna, hogy összeszűri a levet avval, az angol ficsúrral.

-Még mindig nem értem…

-Damien Hirst. Nem ismered a koponyás munkáit? Azt hittem, mindegy neki, a kis művészetéhez, hogy milyen koponyákat használ, nem gondoltam, hogy az esztétikumon kívül más is érdekli. De annyi pénze lett hirtelen, hogy pusztán brahiból elkezdett celebeket használni. Ez a kis nyomorult pedig eladta neki Petrarcát.

-Úristen miről beszélsz? Petrarca több mint hatszáz éve halott!

-Hát pont ez az. Nekünk csak a koponyája kell. Illetve kellett volna, erre ez a szerencsétlen pöcs eladja az interneten, hogy az a kis dög Hirst beszórja csokireszelékkel és százmillió fontért árulja. Nehéz lenne nagyobb felhajtás nélkül visszaszerezni. Az aukción pedig nem vehetjük meg, mert annak nyoma van.

-Mi a terv?

-A terv? A terv most változott épp meg. Amúgy tizenhárom koponyára van szükségünk, egyelőre elég, ha ennyit tudsz. Vannak még tisztességes emberek a bolygón, majd meglátod, legalábbis remélem. Sietnünk kell.

 

Közben visszatér az élet a lábaimba, újra elkezdem őket érezni, feltámaszkodom a fal mellett, Anna is segít, visszatámolygunk a kocsihoz, behuppanok, ő kivesz a csomagtartóból valamit, aha, egy marmonkanna. Módszeresen körüllocsolja az épületet, és felgyújtja, had égjen porrá a kapzsi preparátor az összes cuccával.

 

 

5 komment

Címkék: kádár koponya hirst palo mayombe

A bejegyzés trackback címe:

https://emigrator.blog.hu/api/trackback/id/tr831204084

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2222 2009.06.23. 22:49:45

de ez azért mégis csak egy új oldala, amit most kénytelen voltam megismerni.
[...]
mikor éles szúrást érzek a popómban

pocse volt? En is ismerek egy Annat, talan mindegyik fiukent viselkedik, csak nem mindegyik szanja ra magat a mutetre? (hehe:))) (bocsesz, nem birtam magamban tartani.)

szüfi 2009.06.26. 17:20:27

@2222: Édesz fijuka temmár tulvagyol a müttéten?
Teisz lenni Annácka? Illen ponponpuha punnyadott
szeggeckét a fej helett mintte...
süti beállítások módosítása